Sign In

Múltunk és örökségünk

Az iskola története

Az iskola a debreceni Dobozi-lakótelepen található, a régi Dobozi temető helyén. Eredeti neve Landler Jenő Ipari Szakközépiskola volt. 1968-ban épült fel a volt Tanács utcai iskolaépület, mely többszöri hozzáépítéssel bővült és nyerte el jelenlegi állapotát.

1988-tól az iskolához került a Gáborjáni Szabó utcai óvoda épülete is, ahol kis tantermet alakítottunk ki. Az első debreceni ipari szakközépiskola csakhamar megyeszerte ismertté vált. A Landler név jól csengett a pályaválasztó tanulók és szüleik körében.
Iskolánk igyekezett harmonikusan beilleszkedni az évszázados iskolaváros intézményeinek sorába. Gondot fordított és fordít ma is a hagyományok ápolására, ugyanakkor új kezdeményezésekkel igyekszik színesíteni azokat.
Alapvető feladatként jelölt tevékenységünk az érettségire készítés, majd az erre épülő szakmai képzés. Brassai Sámuel nevét 1993-ban vette fel iskolánk. Választásunk azért esett őrá, mert úgy éreztük, hogy az utolsó erdélyi polihisztor által teremtett értékek hosszú távon követhető célként tűzhetők tanulóink elé, s pedagógiai elveinket is erősítik.  

Brassai Sámuel Brassai Sámuel

A neves erdélyi polihisztor Torockószentgyörgyön született. Tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, melynek később tanára, majd igazgatója lett.
Hosszú élete során - amelyről sok-sok anekdota is fennmaradt- a természettudomány majdnem minden ágát (foglalkozott földrajzzal, matematikával, fizikával, kémiával, növénytannal) művelte, emellett kiváló irodalmár, esztéta, műkritikus, bölcselő és teológus volt.
Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a nyelvészetben (a hagyomány szerint 10 nyelvet beszélt), s ma is helytállóak és követendőek pedagógiai nézetei.
Egyik legnagyobb vívmánya a korabeli tanterv modernizálása volt, mellyel a hagyományos latin iskolával szemben a magyarnyelvűséget vezette be.
Külön fontosságot tulajdonított a tanítás módszertani kérdéseinek. Szigorúan fellépett a kizárólag tanári szereplésre épülő oktatás ellen. Hangsúlyozta: az ismeret elsajátítás folyamatában a diáknak tevőlegesen is részt kell venni.
Egyik fő elve"...ha a tanár csak arra törekszik, hogy az óráit kijárja, a tankönyvet eltanítsa, csak félig teljesíti kötelességét.... A jó tanító fő kelléke az ügyesség, a jeladó, vezérlő és ösztönző szerep, minek eredményeképpen a törekvő diák alkotóvá válik."
Sokoldalú műveltsége és munkássága elismeréseként 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes, 1887-ben pedig tiszteletbeli tagja lett.    
Erdélyben a magyar nyelv és a nemzeti öntudat élharcosát tisztelik személyében.Módszertani programját az önmagukat folytonosan képző, becsületes tanárok munkájára alapozta. Tanítványait - akiket "látni és teremteni" akart megtanítani - tisztelte és szerette.  
Brassai Sámuel szellemi hagyatéka, példája, tanítása számos általánosítható tanulságot nyújthat a ma embere, így a ma tanára és a ma diákja számára is. Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben van.


Anekdoták Brassairól

Az egyik anekdota arról szól, hogy állítólag az alapossága okozta örökös nőtlenségét. Történt, hogy eljutott a vőlegénységig, sőt az esküvő napját is kitűzték. Öltözködés közben elgurult az egyik mandzsettagombja, és míg annak keresésével foglalatoskodott, addig elmúlt az esküvőre kitűzött idő. Így maradt örökre agglegény.  
Egy másik anekdota azt beszéli el, hogy az öltözködésen hogyan akart időt megtakarítani: Kiszámolta, hogy napi negyed órát fordítva az öltözködésre, ez ötven év alatt négyezer-ötszáz óra, vagyis csaknem fél év. Ezt akarta megtakarítani azért, hogy a tudományokra több ideje maradjon. Megalkotta az általa "filozófus-ruhának" nevezett ruházatot, amelybe csak bele kellett bújni és mindösszesen egy gomb volt rajta. Amikor első alkalommal viselte, éppen egy népes társaság lepte meg. Így rá kellett jönnie, hogy ez a ruházat mégiscsak kevés. Ettől kezdve szó sem esett a viseléséről.  
Egy következő anekdota arról szól, hogy nagyon vigyázott az egészségére. Az utcákon sosem ment azon az oldalon, ahol építkezés folyt, nehogy valami a fejére essen. Az olyan vasútvonalakat, amelyeken alagút volt, elkerülte. Fennmaradt levelezése bizonyítja, hogy egyszer Kolozsvárról Tordára akart eljutni, és az úton lévő alagutat elkerülendő nagy körutat tett meg: Budapesten, Szegeden, Aradon át utazott Tordára.

 


Facebook Youtube